Kiáltvány az értelmiséghez!

Van más út, van megoldás!

Elég volt! Elég volt! Elég volt! Az nem lehet, hogy csak ennyire vagyunk képesek! Elég abból, hogy mindig csak valami ellen tudunk szövetkezni és alamizsnát dobva befoghatják a szánkat! Az nem lehet, hogy nem tudjuk jobban csinálni! Miért nem vagyunk képesek végre összefogni? Miért nem vagyunk képesek betölteni szerepünket?

Ne higgyétek, hogy nem vagyunk alkalmasak a dolgok megváltoztatására! Talán nem vagyunk sokan, akiknek megadatott, hogy olyan nézőpontból lássuk a világot, hogy tudhassuk: nem csak hogy nem jó irányba megyünk, hanem ha így folytatjuk, akkor egyértelműen a vesztünkbe rohanunk!

Ne higgyétek el, hogy nincs lehetőségünk a jövőnk megváltoztatására: de igen, van! Habár egyértelműen elszalasztottuk a lehetőséget, hogy a kevésbé göröngyös utat járjuk, de talán csak most érett meg az idő, csak most nyílhattak ki a szemeink!

Feladatunk egyrészt egyértelmű, másrészt szinte leküzdhetetlen akadálynak tűnik: le kell vetnünk a régi gúnyát, és újat kell készítenünk: végre valahára össze kell fognunk!

Ne számítson többé, hogy ki hova tartozott régi gúnyája szerint: hanem csak az, hogy felismertük, hogy egy Új, egy Közös utat kell járnunk! Ha képesek vagyunk ebben hinni, ha képesek vagyunk összefogni, akkor egy olyan világot teremthetünk, amelyben a mai kor legyőzhetetlennek tűnő rabláncaitól végre megszabadulhatunk, azokat átszabhatjuk! Mert ne gondoljuk, hogy a gazdasági, politikai és egyéb hatalmi rendszerek megkövesedett emberellenes szabályai léteznének, ha nem pont MI tartanánk azokat életben, ráadásul mindezt olyan módon, hogy közben a saját jövőnket éljük fel!

Ez a kiáltvány nem valakik ellen, hanem egy egyértelmű célért hív összefogásra: a jövőnkért, a gyermekeink és végső soron az egész emberiség jövőjéért kell összefognunk, mert ez a MI feladatunk! A gazda állatot nevel, és növényt termeszt, hogy legyen miből ételt, ruhát készíteni; a pék a gabonából kenyeret süt számunkra, amely a mindennapi életünk része; a kőműves házat épít, hogy legyen hol laknunk. És az értelmiségnek nem dolga-e, nem kötelessége-e(!), hogy sajátságos helyzetéből adódó erőforrásait, tudását  embertársai javára fordítsa?

Ne féljetek, mert nincs más lehetőségünk: ez az út nem csak egy lehetőség, hanem kötelesség, mert vagy így, vagy úgy, de máskülönben egy olyan világban találjuk magunkat, amelyet egyikünk sem kíván!

De mi lenne az első lépés? Keressük meg (igen: Te is kedves Olvasó!) mindazokat, akik képesek megérteni a jelen társadalmi helyzet súlyosságát és úgy érzik képesek arra, hogy bezárt világukból (amely önhittségnek és szűklátókörűségnek tűnhet sokszor mások számára) feleszméljenek, lemondjanak rövid távú érdekeikről, mindezt azért, hogy részesei lehessenek egy új, egy emberibb világ létrehozásának! Ez az út, ha hiszünk benne és együttműködünk, akkor sokkal rövidebb, mint sokan gondolnák, de ha nem hiszünk eléggé, akkor talán már későn, vagy soha nem érhetünk a végére.

Ezért hát nincs vesztegetni való időnk: meg kell találnunk egymást, meg kell tanulnunk egy nyelvet, egy Közös nyelvet beszélnünk, mert ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy belefogjunk a nagy KÖZÖS munkába: egy fenntartható világ létrehozásába!

------------------------------------------------------------------------------------

Ez az oldal egy kapcsolatteremtő oldal kíván lenni és várja mindazok hozzászólásait (legyen jobboldali/baloldali liberális/konzervatív, vagy bármi egyéb gyökerekkel rendelkező), akik úgy érzik képesek egyrészt felfogni helyzetünk súlyosságát, másrészt van még bennük egy cseppnyi remény, hogy a világ folyása megváltoztatható!

Mert igen tennünk kell valamit! Meg kell magunkat szerveznünk (akár konkrét szervezet formájában is), és példamutatásunkkal minél több ember számára egyértelművé kell tennünk, hogy igen: van más út!

Továbbá, ha bármely olvasó úgy érzi, hogy jóakaratú hozzászólása gazdagíthatja ezt a kezdeményezést, akkor akár hosszan, akár röviden, de kérem vesse „papírra”, mert meg kell tanulnunk egymás nyelvét, meg kell értenünk egymást, de ez párbeszéd nélkül nem megy, nem mehet!

És egy nagyon fontos kérdés: De kik az értelmiségiek? Szerintem mindenki, aki úgy érzi, hogy gondolkodásmódjának a  pallérozása és a bölcsesség keresése az életfeladatának része - végezzen bármilyen munkát is - és erőt érez magában arra, hogy ezt mások számára kamatoztathassa (és ilyen módon megérti és sajátjának érezheti ennek a kezdeményezésnek a fontosságát is).